Pszichológusok és hallgatók egy csoportja a nyári felsőzsolcai árvíz óta azon kezdett dolgozni, hogy a Magyarországon történt katasztrófahelyzetekben segítse az áldozatokat abban, hogy életüket újra egészségesen élhessék tovább. Amikor belevágtunk, még nem gondoltuk, hogy nagyon sok munkánk lesz. Nem voltunk tisztában azzal, hogy nemzetközi szinten a katasztrófák áldozataival rengeteg szervezet hosszasan foglalkozik, csak érintőleges ismereteink voltak arról, hogy a témának már egyre vaskosabb szakirodalma van. Időközben megismertük a Katasztrófa Intervenciós Team munkáját is. Ez egy olyan csoport, amelynek tagjai arra vannak kiképezve, hogy a katasztrófahelyzet első 72 órájában szakszerűen segítsenek az áldozatokon. A veszteségek okozta gyász azonban ilyen esetekbe akár öt évig is elhúzódhat, a traumát követően pedig rengeteg olyan betegség alakulhat ki, amely feltételezhetően megelőzhető, vagy enyhíthető pszichológiai intervenció segítségével.
A zsolcai tapasztalatok után a vörösiszap áldozataival már többet és szakmaibb keretek között tudtunk foglalkozni, megalapítottuk a Magyar Pszichológiai Társaságon belül a Katasztrófapszichológiai szekciót, melynek tagjai a témában valamilyen specializációval rendelkező kollégák, illetve olyan hallgatók, vagy kezdő pszichológusok, akik nyár óta rengeteg tapasztalattal gyarapodtak az érintettek segítésében. A Máltai Szeretetszolgálat támogatása nélkül ez nem jöhetett volna létre olyan könnyen. Ők voltak azok, akik anyagilag is és infrastruktúrában a legnagyobb támogatást adták az önkénteseinknek.
Ezzel egyidőben jelent meg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kimutatása, mely szerint 1998–2009 között nőtt az európai természeti, illetve technológiai katasztrófák száma és súlyossága, az Európai Unió Tanácsa ezért felhívást intézett a tagországok felé, hogy a katasztrófák következményeként fellépő pszicho-szociális problémák kezelésére tegyenek intézkedéseket.
Sajnálatos módon Magyarországon a szerteágazó hosszútávú következményekkel mindeddig senki sem foglalkozott, legalábbis én nem tudok róla.
Itt szeretnék beszámolni arról, hogy miért is releváns hosszútávon foglalkozni az érintettekkel, és hogyan működik az intervenció tömegeket érintő krízishelyzetekben külföldön, illetve a mi kis országunkban.
