A PTSD, azaz a poszttraumás stresszbetegség egy olyan tünetcsoport, mely jellemzően valamilyen trauma hatására alakul ki az egyénben. Az áldozat állandóan újraéli álmodja a traumatikus eseményt, ésrezlmileg elidegenedik a környezetétől, fél az elalvástól, folytonos nyugtalanság, koncentrációs nehézségek, alvászavarok jellemzik és a bűntudat a történtek miatt.
Ha a trauma egy egész közösséget érint, például természeti csapás, ipari katasztrófa vagy terrorista támadás után, a közösségben mint egáészben is fellelhetőek tünetek, vagy nevezzük ezt inkább következményeknek, melyek megnehezítik a felépülést. Számos erőforrás válik ilyenkor semmivé. Eltűnnek munkahelyek, emberek, épületek, lakóházak, a közlekedés nehézkessé válik. Mindez a közösség megbomlásához, az emberek elszigetelődéséhez vezet.
Felsőzsolcán tapasztaltam ezt először, hogy az érintettek bűnbakot látnak szinte mindenkiben, de főleg a városvezetésben. A szomszéd ellenséggé válik, mert több adományt kapott, az etnikai kisebbségek hibásak azért, mert a víz elöntötte a várost. A bűnbakképzés minden pillanatban jelenvan, és mindig újabb és újabb bűnösök kerülnek elő.
Azt is tapasztaltuk, hogy nem feltétlenül a közvetlen áldozat éli meg a legszörnyűbben a történteket, hanem az, aki csupán szemtanúja volt a szomszéd ház összedőlésének, vagy a kert végében épp hogy csak megállt az iszap, néhány méterre a háztól. Ezeken az embereken senki sem segít, hiszen ők nem károsultak, ők megúszták. Ez nem teljesen igaz. Lelkileg őket is legalább annyira megviselte a katasztrófa, mint a szomszédaikat. Zsolcán találkoztam egy nővel, akinek a házát éppen csak centikre kerülte el a fertőző mocskos víz. Ő volt az utcában az egyetlen, aki szakember segítségét kérte az események feldolgozásában. Telve volt bűntudattal, amiért vele nem történt meg az, ami a közösség többi tagjával, ugyanakkor nem tudott mihez kezdeni az érzéssel, hogy ő megúszta szárazon (szó szerint).
Devecserben és Kolontáron már nehezebb a helyzet, Ott az elöntt területeken épen maradt házakat is el kell hagyni, azok sem maradhatnak meg, mert az egész utca lakhatatlanná vált a mérgező iszap miatt. Az ilyen területeket időről időre lezárják, a lakók nem férnek hozzá tulajdonukhoz és folytonos bizonytalanságban várják, hogy talán még időben visszamehetnek a bútoraikért, a holmijaikért.
Nem lehet az ilyen traumákat azáltal feldolgozni, hogy új házba költöznek az emberek. A PTSD tünetek mindig ott maradnak, és gátolják az egyént abban, hogy a régi megszokott életvezetését fenntartsa. Előfordul, hogy a tünetek nem jelennek meg azonnal a katasztrófa után, később is előhozhatja egy stresszes esemény, ezért az ilyen emberek végképp kikerülnek a helyi segítők látóköréből, hiszen nem vesznek igénybe semmilyen segítséget.
Update:
Érdekes kisfilm készült Karmák címmel:
http://sociomater.hu/hu/110304/Karmak_1._resz__A_vorosiszap_aldozatai.page
