Megnyugtató, hogy a rend őrei és minden hivatalos szerv, amely a szórakozóhelyeket hivatott ellenőrizni, a nemrégiben történt diszkótragédia óta rendkívüli módon vigyáz testi épségünkre. Tegnap este egy baráti társasággal szórakozni indultunk a Gödörbe. Be is jutottunk mind, csupán a társaság egyetlen tagja maradt az ajtón kívül, mert az előtte sorban álló ember megvásárolta az utolsó belépőjegyet. A létszám könnyebb ellenőrizhetősége miatt feltételezhetően, csak annyi jegyet nyomtatott a tisztelt szervezőbizottság, amennyi ember a szabályok - és a megszaporodott ellenőrzések - szerint befér a szórakozóhelyre. A gondunk nem is azzal volt, hogy a szabályokat szigorúbban betartják/ betartatják manapság, hanem azzal, hogy annak ellenére, hogy többen távoztak a helyszínről, amikor mi megérkeztünk, a felszabadult helyekre a társaságunk hoppon maradt tagját nem engedték be. Azt gondolom, hogy ez a már-már túlzásba vitt aggódás a szórakozó fiatalokért nem tesz jót a város megszokott éjszakai pezsgésének, és a szórakozóhelyek bevételének sem.
A kis helyen összezsúfolt túl nagy tömegben úrrá lehet a tömegpszichózis, amikor az ember én-tudata átalakul mi-tudatba és együtt lélegzik, mozog a többiekkel. Ez lehet pozitív élmény is, például egy koncerten, amikor felszabadultan táncolunk, mert az élmény közös élvezete megteremti azt a normát, hogy itt nekünk jó. Ilyenkor a tömegben feloldódnak a gátlások, és lavinaszerűen elterjed az adott viselkedés. Mindenki egyforma lesz. A probléma akkor keletkezik, amikor ez a szétterjedő érzés negatív, mondjuk félelem. Kitör a pánik, a tömeg menekülni kezd és ilyenkor az egyes emberek nincsenek tekintettel a körülöttük lévőkre, csak mennek, sodródnak az árral. Az ilyen helyzetekben történnek a west balkáni esethez hasonló tragédiák is. Mi lehet az oka annak, hogy nem minden tömegben alakul ki negatív érzelem? Valószínűleg ez attól függ, hogy mi az éppen uralkodó norma a csoportban. A West Balkánban a túlzsúfoltság miatt az emberek rosszul érezték magukat, és végül egy lány elájulása, vagy az, hogy valaki elesett, vagy egy szerencsétlen kiáltás (ez a mai napig nem igazán egyértelmű) adta meg a kulcsingert, kipattant a szikra és a tömeg ki akart menni.
A hatalmas tolongásban három lány is életét vesztette, ami hatalmas tragédia a családjuk és a barátaik számára. Nem csak ilyen áldozatokkal számolhatunk ebben az esetben, hanem hosszútávon a traumatikus élmény feldolgozatlansága miatt megjelenhetnek a szemtanúk, jelenlévők esetében poszttraumás tünetek: alvászavarok, rémálmok, a történtek sorozatos újraélése hirtelen bevillanó emlékképek, hangok formájában. Az érintettek esetében gyakori a folytonos készenléti állapot, a pszichológiai feszültség, mely hangokra, fényekre megjelenő hirtelen összerezzenésekben jelenik meg. Ez a feszültség az izomzatot és az idegrendszert is megterheli, és testi tünetek is megjelenhetnek, mint émelygés, hányinger, fejfájás, étvágytalanság... Eleinte ezek normális reakciók, és érdemes a család és a barátok segítségét kérni annak érdekében, hogy az érintett kibeszélje, kiventilálja magából a kellemetlen élményt. Ha ez nem történik meg, a személy nem képes beszélni a traumatikus élményről, vagy nincs kivel, ezen felül még bűntudat is gyötri, amiért nem tudott segíteni, vagy magát is felelősnek érzi a történtekben, a tünetek hosszútávon (több hónappal az eseményt követően) fennmaradnak, poszttraumás stresszbetegség alakul ki. Ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni, mert ez az állapot komoly egészségügyi és életvezetési problémákat okoz az érintetteknek.
A média igen sokat foglalkozott a tragédiával, a mai napig jelennek meg cikkek arról, hogy mi történt valójában és ki lehetett a felelős.
http://hirszerzo.hu/belfold/20110121_rendor_west_balkan_keseles
http://nol.hu/belfold/20110117-_a_tomeg_panikba_esett__es_menekulni_kezdett_
http://index.hu/bulvar/2011/01/21/a_west_balkan-i_keseles_legendaja/
Amint a mellékelt ábra is mutatja, ahhoz, hogy elkerüljünk egy esetleges tömegpánikot, valóban meg kell határozni egy létszámot, amely biztonsággal el tud férni és szórakozni egy adott teremben. Azonban túlzásnak tartom azt, hogy a megszaporodó ellenőrzésektől való félelmükben a szórakozóhelyek ésszerűtlen óvatossággal reagálnak.
