2001. szeptember 11 óta felszaporodtak azok a kutatások, amelyek a média szerepét vizsgálják abban, hogy a traumatikus esemény hatása hogyan jelentkezik azoknál az embereknél, akik az esemény közelében sem voltak. Korábban több kutatás is beszámolt olyan esetekről, amikor a médiában leközölt öngyilkosság öngyilkossági hullámot indított be. Sokat foglalkoztak, főleg az Egyesült Államokban, az iskolai ámokfutók felszaporodásának kérdésével, aminek a hátterében szintén kimutatható volt a média modellközvetítő hatása. A repülőgép szerencsétlenségek időpontjához közel szintén kirajzolódott a halálesetek felszaporodása. Összességében véve kimutatható, hogy egy nagyobb kaliberű traumatikus esemény médiában való megjelenítése akár a poszttraumás stressz tüneteit is előidézheti a hírek fogyasztóiban. Hozzá kell tenni, hogy a kutatásokban általában 8% alatti értékeket mértek a tünetek megjelenésében a vizsgált népességben.
Mégis az ilyen esetek felhívják a figyelmet arra, hogy a média milyen erős modellközvetítő hatással bír. Főleg serdülőkorban tűnik ragályosnak a TV-ben vagy interneten keresztül megfigyelt trauma. De saját, terepen szerzett tapasztalatom is azt mutatja, hogy poszttraumás tünetek olyan embereknél is megjelenhetnek, akik csupán szemtanúi voltak a másokkal történt katasztrófának.
Ha öngyilkosságot közölnek a tévék, az esetet követően körülbelül 3 napig az öngyilkosságok száma megnövekszik. A média felelőssége abban áll, hogy a híreket nem közli kritikátlan módon, hanem olyan mederbe tereli a sztorit, ami egy átlag ember számára feldolgozható, és nem kelt félelmet a kívülálló szemlélőben.
Kép forrása: wikipedia.org
